Keszi

4:23 Szabi 0 Comments

Sokan és sokat panaszkodnak a hideg miatt. Engem csak azért zavar, mert elvesztettem a kesztyűm. Illetve egy srác megtalálta, csak a sötét utcán futott utánam, hogy "Hé! Hahó! ez nem a te kesztyűd?", én meg annyira megijedtem, hogy mindent letagadtam... na azóta nincs kesztyűm.
Persze lehet ezt az egész tél dolgot is jól csinálni. Hiába nem ússzuk meg a lefagyott kéz/fül/orr ügyet, de tulajdonképpen kit érdekelnek ezek, ha egy kis Duna-parti kacsázás után le lehet telepedni egy kandalló mellé?

A munkahelyemen jelenleg stresszes az élet. A munka száraz, pörög és sok feladatomban nem érzem magam éppenséggel kompetensnek, ezért hétvégén semmi másra nem vágytam, mint hogy picit kikapcsoljam (nem, nem csak alvóra) a laptopot, lehalkítsam azt a 100 telefont ami körülvesz és elhagyjam a várost.
Így kötöttem ki Dunakeszin.


Nem igazán gondoltuk át ezt a parti sétát, mert annyira volt csak hideg, hogy az én telefonom aksija megfagyott és szegény fel is adta a küzdelmet ezután a két kép után. Ettől függetlenül nagyon is megérte kimozdulni és jól esett a séta. Találtam sok kavicsot, amikkel aztán jól lehetett (volna, ha nem lettek volna megfagyva az ujjaim) kacsázni és ez kicsit emlékeztetett a nyári napokra, amikor még a tikkasztó hőségben csináltam ugyanezt.
Persze ilyen időben majdnem minden öncélú sétálgatás egy meleg helyen ér véget, így mi is inkább behúzódtunk egy kávézóba.


Az Part Café rettentő cselesen a parton van. És én sem tudom miért csinálok belőle viccet, pedig igazából egy elegáns hely. De megértőek azokkal szemben is, akik a nagy hidegben egy hatalmas bulldoggal díszített, kapucnis pulcsiban állítanak be. Mint én.
Eredetileg egy kávét és valami nagyon krémes, nagyon csokis sütit szerettem volna, mert állítólag isteni, de végül a paradicsomleves mellett kötöttem ki. Oké-oké nekem a parmezán, hívószó.



Az étterem nagyon szép és igényes, de a választék szerintem viszonylag egyszerű. Nem tudom, mikor lehet zsúfolt ez a hely, gondolom télen nehezebben telik meg. De ez nem is baj, mert így nagyobb az esély, hogy (úgy mint én) megcsípjük a kandalló melletti helyek egyikét.

Nos, szerintem valahogy így lehet ezt.
Levestől, kávétól és kandallótól felmelegedve újra kilépni a fagyba és örülni a téli csendnek, friss levegőnek és a pihe-puha, meleg ruháknak.