Varázserdő- Mezőgazdasági Múzeum

7:38 Szabi 0 Comments

A Városliget csücskében lakni azt jelenti, hogy gyakran futkározom a Vajdahunyad vára körül. A futáson kívül rengetegszer ülök le a tó partján a kacsákat nézni és gyönyörködni az épületben. Mindig tartogat valami érdekességet, újabb és újabb felfedeznivaló részletet. Ami nem meglepő, hiszen maga az épületegyüttes egy kompozíció, ami a magyar építészet ezeréves történetét mutatja be, így minden egységébe más és más korszakok jellegzetességei vannak besűrítve.

A várban amúgy a Mezőgazdasági Múzeum kapott helyet. Külföldi barátaim szoktak élcelődni azon, egy ilyen érdekes épületbe mi magyarok bepakolunk valami iszonyatosan unalmasat.
Sokáig én sem tudtam, de ez hatalmas nagy tévedés és iszonyatosan nagy balgaság figyelmen kívül hagyni ezt a múzeumot!
Történt ugyanis, hogy egyszer jártamban-keltemben figyelmes lettem egy érdekes plakátra a bejárati ajtón, ami egy interaktív kiállítsáról szólt, "VARÁZSERDŐ - Kövesd a titokzatos gömböket! Kiállítás és óriástársasjáték" címen. Bár nem tudtam miről is lehet szó, de a titokzatos gömbök nálam hívószónak bizonyult. Végül egy szép napon anyával kézen fogva álltunk be a sorba a sok 5 éves közé, vettünk jegyet, megkaptuk a játékhoz szükséges kitöltős papírt, tollat és nagyítót és indultunk felfedezni. Elég funky volt a díszlet.

Az instrukció szerint a feladatunk az volt, hogy különböző kérdésekre keressük meg az elrejtett válaszokat. Persze minimálisan nem ártott gondolkodni is, de egészen kicsi gyerekek számára is élvezhetőek a feladványok. Mondjuk anya végig ilyen-olyan kigyerekek kártyáiról leste le a megoldásokat :)
Szóval miközben követtük a Százalakú Varázsló nyomait, és ismerkedtünk az erdei élet titkaival, be kell vallanom, hogy kezdtem izgulni. 24 éves vagyok és beszippantott a hangulat, a miliő és valahol a lelkem mélyének megengedtem, hogy elhiggye, ez nem csak díszlet.





A nagytermet elhagyva először kicsit megijedtem, mert szembekerültem a magyar mezőgazdaság unalmasnak tűnő eszközeivel és enyhe csalódottsággal gondoltam, hogy ez a kiállítás itt akkor most kifújt.



De a játék folytatódott és szerencsére csak a sarkon kellett tovább néznem, hogy rájöjjek, ez a hely tele van néznivalóval.




 Úgy érzem én ezt a barátságot jobban akartam, mint a tehenek.






 A földszint tömve van makettekkel, kitömött állatokkal, terepasztalokkal, életnagyságú jurtával, földbe ásott kunyhóval... és így tovább.
Maga a játékon kívüli kiállítás rengeteg dolgot mutat be ráadásul teljesen emészthetően. Mivel én alapvetően vidéki vagyok, sokszor jött az AHA! pillanat, amikor rájöttem valamilyen már látott, de funkcióját tekintve eddig értelmezhetetlen dolog rendeltetésére.
Persze minden tanulási folyamat nassolásba fullad. Általában, vagy nem?


Sajnos a múzeum gyenge pontja a büfé. Tulajdonképpen semmi nincs benne. Túl sokat nem is mondhatok róla, mert abszolút jelentéktelen, de azért egy kávét jó volt meginni, miközben a színes üvegű ablakokon kukucskáltunk ki az udvarra.
Innen siessünk is tovább, hiszen a múzeum több mint fele még hátravan.





 A kiállítási tárgyakon kívül, az épület belsejét is érdemes figyelni. Én sokszor azt sem tudtam, hogy mit nézzek, mert annyi látnivaló volt a szemem előtt.

 És a részletekre külön érdemes időt szánni, hogy meglássuk például a falra pingált vaddisznókat.



Vannak elgondolkodtató és meghökkentő dolgok is. Számomra ilyen volt a rákos fa.

A következő teremben azért egy kicsit megtorpantunk:

Az órák úgy repültek, hogy észre sem vettük milyen régóta sétálgatunk a múzeumban. Viszont a fáradtság elég hirtelen csapott le ránk, így a játékot befejezve (sikerült megoldani a rejtélyt és még ajándékot is kaptunk :)), megpihentünk, utoljára körbenéztünk és megbeszéltük, hogy hova menjünk enni.





UPDATE: Hála az égnek kiderült, hogy a Mezőgazdasági Múzeum szeret ilyen játékokat szervezni, így most aki a Varázserdőről lemaradt, mehet a dzsungelbe!