Otthon

9:43 Szabi 3 Comments

Előző hétvégén meglátogattuk apát Kunfehértón. Már régóta meg volt beszélve, hogy ezen a hétvégén hazamegyünk. Én esküszöm halálra izgultam magam. Na nem azért, mert hogy család vs. Rupert, hanem mert a múltkori eset óta folyton Rupert nyomában loholtam. Nehogy véletlen... ugye. Ez persze őt rendesen zavarta is, de nem volt mit tenni. Én eldöntöttem, hogy soha többet semmi nem történhet vele és punktum!
De akárhogyis, pénteken munka után vonatra pattantunk és meg sem álltunk hazáig.


Otthon persze leginkább ettünk, ittünk. Volt minden, töltött paprika meg halászlé, sör, szóda, pálinka stb... Persze apa és Rupert most is nagyon egymásra találtak. Furcsa, hogy nem beszélnek közös nyelvet, de mégis értik egymást. Egyszer például zuhanyzás után a fürdőszobában állva csak azt hallottam, ahogy ők ketten a konyhában viháncolnak és magyaráznak egymásnak.


Szombaton apáék felléptek a helyi sörfesztiválon a citerazenekarral. Apa felkapta a legszebb Kunfehértói Csalogány Citerazenekaros ruháját és a pöttyös köcsögdudát, megfelezett egy bögre cukros tojásságráját Ruperttel, majd betuszkolt minket és két citerást a kocsiba. Mikor megérkeztünk gyorsan sör után néztünk és helyet foglaltunk az első sorban, míg apáék rendezkedtek a színpadon.

A legőszintébb rajongó

 A koncert végén Rupert kérésére(!) még maradtunk kicsit néptáncosokat nézni, majd lesétáltunk a partra napozni. Az idő gyönyörű volt, de hamar kiszáradtunk, plusz engem kicsit zavart a tömeg, így némi narancslével és kávéval a kezünkben átsétáltunk a hátsó tavakhoz. Leterítettünk egy törölközőt a parton és csak beszélgettünk, meg néztük a törpeharcsákat. Kis idő múlva észrevettünk 3 békát, amik lassan, de egyre közelebb jöttek hozzánk. Jó nagyok voltak, mi pedig csak lestük, ahogy kapkodják a legyeket (meg egy véletlenül egy darazsat. Aucs!)



Végülis örülök, hogy hazamentünk, mert apa segítségével én is túl vagyok azon, hogy folyton Rupert fölött őrködjek. Ráadásul végre tényleg kipihentem magam. Rengeteget nevettünk és ettünk. Sétálgattunk a kertben, ahol elmeséltem és megmutattam Rupertnek hogy lesz virágból, kicsi, majd nagy cukkini, ő meg kenyérrel etette a csirkéket és nagyokat nevetett, azon hogy üldözik egymást körbe-körbe ("búta cshírke").




Nagyon jól éreztem magam otthon, úgyhogy augusztusban újra!