Szalajka-völgy
Az előző hétvége igazán drasztikusan kettősre sikeredett (ó a dráma!). A gyönyörű, "ketten-szerelmesen elszabadulunk a nagyvárosból és a hegyen hallgatjuk a szelet a fák ágai között suhanni, száguldani egész hétvégén" című mese az egri kórházban végződött. De ne rohanjunk előre.Péntek reggel frissen üdén egy McMufinnal felfegyverkezve pattantunk a szilvásváradi buszra, amivel pikk-pakk el is hagytuk a várost.
Az út gyönyörű volt. Rupert sokat kérdezett a magyar vidékről így, és egy rövid szundikálással, gyorsan eltelt az idő. Szilvásváradon az első utunk egy étterembe vezetett, ahol az ebéd utáni kávét megrendelve rájöttünk, hogy most olyan 'nagyok' vagyunk (ezért 30 perccel később rá is vetettem magam a bazáros sor zsákbamacskáira). Majd miután sikeresen túlterheltük a helyi csemegebolt elektromos rendszerét a bankkártyámmal, kisvasútra szálltunk és nekivágtunk a hegynek.
A vonat a Fátyolvízesésig vitt minket, ahonnan egy rövid séta után érkeztünk meg a szállodához. Útközben így rögtön meg is látogattuk vízesést és a halakat. Na őket jól szemügyre is vettük... nom nom nom
Amúgy viccet félretéve az idő gyönyörű volt. Tudjátok szikrázó napsütés, hűsítő szellő, harapható levegő. Séta közben elmeséltem Rupertnek, hogy mennyit jártunk ide régebben és hogy mennyire szerettem volna mindig is fent maradni a hegyen egy éjszakára. A szállodábában egy kedves apró fiatal lány fogadott minket. Kedves alatt pedig most tényleg könnyed és természetes kedvességet értek. Maga a szálloda is mesés, a konyha is, de ha a Villa Negra a süti, akkor ő egy cseresznye.
Amúgy a szálloda a halastavakhoz közel található, így a friss pisztráng adott, amit szerencsére jól is készítenek el. Mi még ettünk marhapörköltet (csak ajánlani tudom) és cigánypecsenyét (kicsit unalmas és olajos) is. A hely legnagyobb erőssége, hogy tiszta, jól karbantartott és megvan az a hangulata, amit kapni szeretnél, ha felmész egy hegyre, az erdő közepébe aludni. Plusz reggeli (finom!), szappan, kis tasak sampon, (innen-onnan egyre csak felbukkanó) törölköző, kicsi medence (hátul ahol kevesen járnak) és ágynemű biztosítva van.
Én tervezem, hogy egyszer még visszamegyek.
Szombaton egy kiadós reggeli után(i szundikálás után) az egész napot túrázással töltöttük. Próbálkoztunk letérni a kijelölt ösvényről de pár száz méter után rájöttünk, hogy a csaláncsípés azért elég idegsítő tud lenni. De közben szántunk időt arra, hogy ebihalakat számoljunk, siklót csalogassunk és békát fotózzunk.
Szerencsére az idő tökéletes volt, a napsütés pedig szikrázó. Igazi hegyi friss és kicsit hűs levegő. Lassan haladtunk felfelé, mert persze nekem meg kellett néznem minden bogarat egyesével.
A barlangban nem tagadom, hogy a denevéreket leszámítva elég otthonosan éreztem magam.
Úton vissza a szállodába még megálltunk a tó egy félreeső partján, a fák lehajló ágai alatt gilisztát szedni és kacsázni a kavicsokkal.
Hazafelé én azért még beleestem a patakba, mert egy nagy habos részre azt hittem, hogy szikla. Így kb térdig merültem egy gödörben és a jéghideg vízben. Mondjuk még én sem lepődtem meg magamon.
Visszaérve a szállodába egy jó meleg zuhany után kiültünk a megszokott asztalunkhoz a teraszon, rendeltünk egy üveg egri cabernet sauvignont és két fokhagymás pisztrángot. Amíg vártuk a vacsorát, a patak hangját hallgatva beszélgettünk arról, hogy milyen megnyugtató itt lenni, mennyire jól szórakoztunk egész nap, majd pedig terveket szőttünk arról, hogy hogyan fogjuk bejárni az egész világot.
Az este tökéletes volt, a hal friss és finom, a bor pedig akárhogyis vörös, de jól esett mellé. Sötétedés után még néztük egy darabig a csillagokat. Rossz, hogy a városban nem lehet látni kb egyet sem. Ott a hegyen, a teljes sötétségben csillagok milliói szikráztak vagy éppen csak pislákoltak az égen, miközben Rupert az egyes csillagképekről és más univerzumokról mesélt nekem.
Lefekvés előtt még megnéztünk egy filmet, majd lassan aludni készültünk. Ami innen jön az már egy másik történet lehetne inkább. Rupert már péntek éjjel is nehezen lélegzett, ezért akkor éjjel 2-3 körül én is felébredtem és úgy döntöttem ébren is maradok vele, majd reggel elmegyünk orvoshoz. Közben tv-t néztünk (néptáncos műsort és nagy ho-ho-horgászt). Szerencsére Rupert cirka 3 óra múlva elaludt és mire újra felébredtünk újra minden rendben volt. A nap folyamán sem volt semmi probléma, ám szombat éjjel mikor lefeküdni készültünk újrakezdődött az egész. A történet nagy vonalakban annyi, hogy mentővel bevittek minket az egri kórházba, ahol Rupertet benttartották, engem pedig kiültettek az előtérbe röpke 4 órára. Ott aztán volt minden a bunkó kórházi dolgozótól kezdve, a rendőrökön át, a felpaprikázott és vérző részegekig. Aztán hajnali ötkor hallottam egy nagy csattanást a lezárt folyósóról, az orvosok berohantak, mindenki epilepsziás rohamról beszélt... majd egy nővér kért, hogy menjek be fordítani.
Nem írok részleteket, a lényeg, hogy Rupert elájult és elég durván megsérült, amivel még most is (és még pár hét múlva is) orvoshoz járunk. Az pedig, hogy ez megtörténhetett számomra elfogadhatatlan, a kórházi dolgozók felelőtlensége pedig elképesztő.
Lefekvés előtt még megnéztünk egy filmet, majd lassan aludni készültünk. Ami innen jön az már egy másik történet lehetne inkább. Rupert már péntek éjjel is nehezen lélegzett, ezért akkor éjjel 2-3 körül én is felébredtem és úgy döntöttem ébren is maradok vele, majd reggel elmegyünk orvoshoz. Közben tv-t néztünk (néptáncos műsort és nagy ho-ho-horgászt). Szerencsére Rupert cirka 3 óra múlva elaludt és mire újra felébredtünk újra minden rendben volt. A nap folyamán sem volt semmi probléma, ám szombat éjjel mikor lefeküdni készültünk újrakezdődött az egész. A történet nagy vonalakban annyi, hogy mentővel bevittek minket az egri kórházba, ahol Rupertet benttartották, engem pedig kiültettek az előtérbe röpke 4 órára. Ott aztán volt minden a bunkó kórházi dolgozótól kezdve, a rendőrökön át, a felpaprikázott és vérző részegekig. Aztán hajnali ötkor hallottam egy nagy csattanást a lezárt folyósóról, az orvosok berohantak, mindenki epilepsziás rohamról beszélt... majd egy nővér kért, hogy menjek be fordítani.
Nem írok részleteket, a lényeg, hogy Rupert elájult és elég durván megsérült, amivel még most is (és még pár hét múlva is) orvoshoz járunk. Az pedig, hogy ez megtörténhetett számomra elfogadhatatlan, a kórházi dolgozók felelőtlensége pedig elképesztő.
De így visszatekintve mégis az a legfontosabb, hogy Rupert már gyógyul (semmi szervi baja nincs és főleg nem epilepsziás) és mindent helyre fogunk tudni hozni, illetve az hogy az ezt megelőző két nap tényleg csodálatos volt.
.JPG)
.JPG)
Gyönyörű <3 A barlangos gif te vagy? Vicces. :)
VálaszTörlésIgen igen az én vagyok :) nem volt senki a barlangban úgyhogy lehetett
Törlés