Horvátország 1.- Rijeka

7:14 Szabi 0 Comments

És újra itt. Végeztem a vizsgákkal, így végre elővehetem a fényképezőgépet és aktívan szaladgálhatok a kalandok után.
Kezdjünk is rögtön a horvát tengerparton.

Már nagyon vártam, hogy a lábujjaimmal tengervizet érjek, de sajnos reggel meg kellett torpannom, mert a szikrázó napsütés kis késésben volt.



Nem sokáig bánkódtunk, inkább elindtultunk szétnézni a városban. És persze ebédelni. Szerintem egy utazásnak általában két fő pillére van. Az egyik többnyire valamilyen tevékenység (strandolás, városnézés, snowboardozás...) a másik pedig természetesen a gasztro vonal.








Az éhség nagy úr ezért pár sebtiben ellőtt fénykép után lekuporodtunk az első igazi nyaralós ebdédünkhöz.
Az étterem a kikötőhöz közel volt, így egyértelműnek tűnt, hogy mindenki valamilyen tengeri dolgot szeretne enni. Végül, egy kivétellel, mindenki a tintahalra voksolt.






Még szép. Néha nagyon szeretném, ha úgy tudnék ételekről írni, mint egy igazi gasztroblogger, de én egy jobbféle ebéd/vacsora fölött maximum hátradőlök a székben, felnézek az égre és azt mondom "Úrisssten". Mint például a fent látható tintahal esetében is. Isteni volt és akkor még teljesen meg voltam arról győződve, hogy ez az étterem "kimaxolta" a tintahal témát.
Szóval nagyon boldog voltam ott a napsütésben, jóllakottan, külföldön. Egyedül a galambok pofátlansága zavart, de egy kávéval a kezemben újra a kis utcákban barangolva és elmerülve egy-egy derűs kis csevejben, hamar megfeledkeztem a hétköznapokról.





Időközben utolért minket a napsütés, így a kikötő felé vettük az irányt, hogy végre vízretegyük a hajót (és habtestünket... persze).

Pár korty után egyenként elhagytuk a hajót és heves lebegésbe, sodródásba kezdtünk a hullámok között. Természetesen az első körben arcon talált egy hullám, de ettől függetlenül sikerült kievickélnem a partig, majd vissza. Mire visszaértünk a sirályok is megérkeztek, hogy kinézzék a szánkból a görögdinnyét. Elég morcosak voltak, mikor csak a magokat dobáltuk be nekik.

Gondolom az asszonykának nem tetszett, hogy a párja egy rakás bikinis lányt méreget kínosan hosszú ideig.


A kis csetepaté után végre egyedül maradtunk. Ringatóztunk a hajóval, hallgattuk a hullámokat és a kabócákat. Amikor rajtam kívül mindenki elszenderedett, volt időm kicsit zenét hallgatni és kiélvezni azon kevés alkalmak egyikét, amikor az ég világon semmi gondolkodni- vagy tennivalóm nincs.

Szieszta után tettünk még egy kört a vízben. Másodszorra már mindenki bátrabban indult meghódítani a mélységet, így került ez a kis csillag a fedélzetre.