Horvátország 2.- Beli
Végül itt hagyott el minket a szerencsénk, mert mielőtt elhagytam volna a hajót, észrevettem, hogy tőlünk nem messze éppen egy hatalmas, meztelen nő csusszan bele a vízbe. Miután hírül adtam a tényt, elindultam a partra szétnézni. A víz gyönyörű kék volt és bár kicsit hideg, hamar hozzá lehetett szokni. A szikrázó napsütés pedig minden felszínre jövetelnél hamar felmelegített.
A kikötőt elhagyva, felfelé kaptathatunk egészen hosszan az úton. De a kilátás páratlan. A falu a sziklák tetején található, tele apró és kanyargós utcákkal. A házak között sétálgatva az igazi mediterrán hangulat sem marad el.
És ami még ennél is jobb? Van egy étterem rögtön az út végén, a falu szélén, ahol a legkedvesebb és közvetlenebb horvát pincér/tulaj üdvözöl, cseveg és olyan ebédet hoz, amitől rögtön úgy érzed, hogy tulajdonképpen felesleges hazamenni. Vagy egyáltalán az étterem teraszát elhagyni.
De hogy nevesítsük: Gostionica Beli
Amikor megláttam ezt a hatalmas tál tintahalat, esküszöm majdnem elsírtam magam. Szívem szerint tapsoltam és énekeltem volna.
Imádom a tengeri kütyüket, mindig és minden formában, ezért viszonylag sokat is eszek és ha valahol jót találok, azt bevésem az agyamba (és utána sokszor álmodok róla/látványosan szenvedek a hiányától).
De teljes bizonyossággal állítom, hogy itt ettem eddigi életem legjobb tintahalát. Meg úgy bármilyen eddigi tengeri ételes élményem közül is ez lett a kedvencem.
Ebéd után a jégkrém, kávé mellé rendeltünk még egy kör fügepálinkát, amit én sajnos nem bírtam meginni, de ez senkit ne tartson vissza, bennem volt a hiba (gyenge vagyok a pálinkához).
Nem árt odafigyelni a kis sárga táblára. A nyilat követve lehet eljutni egy házhoz, ahol egy horvát bácsi mézet és pálinkát árul. Minket rögtön be is invitált egy kis kóstolóra, így volt alkalmam megtalálni álmaim nappaliját, ugyanis az övéből nyílik egy üveges ajtó, ami közvetlenül a szakadékba vezet (oké, valószínűleg van ott még valami, mondjuk terasz, de bentről tényleg csak a tenger látszódik az ablakon túl és semmi más).
Mindeközben a főtéren már az esti vb meccsre készültek a helyiek. Látva, hogy díszítik a teret azt kívántam bárcsak maradhatnánk estére.
De nekünk az esti program vízisí és wakeboard volt. Én személy szerint még mindig inkább a hajóvezetést preferálom. Bár remegett a bensőm a wakeboard miatt, hiszen a gördeszka és főleg a snowboard a szívem csücske, de most megfutamodtam. Visszatántorított a tény, hogy a lemenő nap fényében, a sötét víz közepén lebegnék egyedül, amíg a többiek visszaügyeskedik hozzám a kötelet. Aztán persze kiderült, hogy vízben medúzák is voltak éppen. Én inkább maradtam a fotózásnál.
Amikor már mindenki kiugrálta magát a vízben, visszatértünk a kikötőbe, ahol a kipakolás után búcsút intettünk hűséges kis ladikunknak.
És megtanultam helyesen cipelni a wakeboardot.
.JPG)
.JPG)
0 megjegyzés: