Road Trip: Soltvadkert, Hévíz

6:37 Szabi 0 Comments

Olyan amerikai road trip mintára döntött úgy a családom női delegációja (delegáció, mert egyelőre csak én tartózkodok magyar földön), hogy ha már hazalátogatnak, akkor országon belül is mozgásban maradunk.

Így egy pofás kis hibriddel indultunk el Hévíz felé.
Az utazást fél órán belül megszakítottuk Soltvadkerten a szokásos/kötelező sütizéssel. Nekünk Szervánszky, amúgy rendes nevén a soltvadkerti Szent Korona Cukrászda a családom számára olyan, mint egy zarándokhely (Vagy mint zombinak az agy. Látnotok kellene őket, amikor a Soltvadkert 20 km-es körzetében járunk…).
De ettől a sütitől mondjuk én is majdnem az asztal alá estem.
ÚGY.TÖKÉLETES.AHOGY.VAN!


Mindenki mindent evett, de szerintem nézzünk még egy képet az én epres tartomról.

Immár gurulva haladtunk tovább és út közben a neten keresgélve találtuk meg a Lovas Panzió Hévíz telefonszámát. Tárcsázás után rögtön sikerült is lefoglalnunk az egyik apartmant és a tulajdonosok azonnal biztosítottak minket arról, hogy hiába a viszonylag kései foglalás, mire odaérünk készen vár minket minden. Így a GPS-t követve haladtunk egyre mélyebbre az erődben, át egy hatalmas „fancy” szálloda komplexumán, parkolón és sorompós őrbódén, míg végül célt értünk egy apró parkolóban, ahonnan nem vezetett tovább út. Feltételeztük, hogy ez lesz a hely, amit keresünk.





A környéken pár bágyadtan bóklászó lovon és egy nagyon hangos (első blikkre félelmetes), szeleburdi pásztorkutyán kívül, csak a csend és langyos napsütés volt. Egy darabig álldogáltunk, míg megláttuk, hogy az apartman vezetője a futtatón keresztül, hatalmas mosollyal az arcán közeledik felénk. Gyors bemutatkozás után, megkaptuk a kulcsokat és a szokásos információkat a szállással kapcsolatban.


Szerencsére tapasztalt helyi túravezetőt is kaptam magam mellé, így volt lehetőségem a környék biztonságos felfedezésére.
Mr. Macska biztosított róla, hogy "kici, occó séta".

Így valami gyerekdalt dúdolgatva, kettecskén fedeztük fel a panzió környékét.












"Séta vége. Fizet? Ninc pénz? Ninc baj. Fél óra séta, két óra simi az ár."



Szóval igazi természet lágy öle. Nos, innentől már tényleg csak a kőkemény pihenés volt a dolgunk. Aznapra pontosabban vacsora, egy kisebb séta, egy takaróba bugyolált borozás és kiadós alvás.

Másnap a kora őszi napsütésben indultunk el a tó kifolyóját követve a fürdő felé. Már az ajtón kilépve is egy kisebb tóba botlunk, ami tele van tündérrózsákkal, de a fürdő felé haladva jöttem csak rá, hogy mennyi különböző színben és formában léteznek ezek a virágok.