Kiadó

5:17 Szabi 0 Comments

Van egy hely, ami visz mindent. Egy hely ahol stabilan JÓ ételeket adnak. Ez egy olyan hely ami, bár nem egymás konkurenciái, de az én nagy kedvenc és bombabiztos, bármikor tutibefutó Kispiac Bisztrómat is beelőzi.
A Kiadó Kocsma az ahova átfagyva érkezel meg, ők eléd tesznek egy tányér gulyást, te meg csak vigyorogsz mint egy zöldalma, hogy "hűű fini". És az a hely is, ahova egy tavaszias vasárnap, ráérős ebédelre mész egy barátnőddel. Persze megrendeled a gulyást is, de most csak csészével, mert már ismered és tudod, hogy egy egész tányér után maximum egy kávé fér beléd.

Szívem szerint ódákat zengenék és himnuszt írnék erről helyről, de mivel költő pont nem vagyok, így ez sajnos nem fog menni. Viszont vasárnap Bogival elmentünk és ettük a Kiadóban.
Nos erről tudok írni.
Az idő gyönyörű volt, így egy rövid séta és kávé után tértünk be ebédelni.
Kezdésképpen a híres neves, bajnok gulyáslevessel kezdtünk, mellé mentás (de cukormentes- mert így is lehet kérni) limonádét kértünk.


A limonádéból nem spórolnak ki semmit, a pohár tömve van friss mentalevelekkel, citrommal, naranccsal és lime-al. A leves is ebben a szellemiségben kerül a vendég elé. Mint megtudtuk, nem sűrítik liszttel, inkább beletesznek annyit az alapanyagokból, időből és odafigyelésből, hogy ilyen lesz:


Forrón hozzák ki, az íze isteni és igazából egy csészével is jól lehetne lakni. De mi most elszántak voltunk és várva vártuk a második fogást. Boginak camamberttel sült csirkemell, nekem pedig grillkolbász pikáns paprikakrémmel.


Múltkor panaszkodtam a steak burgonya miatt. Mostanában tényleg nem ettem sehol sem olyat, ami kicsit is ízlett volna, ezért többnyire inkább nem is próbálkozom. De a kiadósoknak sikerült a (látszólag) lehetetlent abszolválni és tökéletesre sütni a krumplit. Ahogy annak lennie kell, kívül kedvesen fűszeres és ropogós, belül puha és forró.


Elég nagy adagokat adnak, ami engem például meglepett. Sokat járok étterembe, ezért a szemem már megszokott egy bizonyos méretet, aminél ez feltűnően nagyobb.


A hely maga nagyon kuckós és hangulatos, de semmi esetre sem erőltetett. A pincérek pedig türelmesek, figyelmesek és nem zavarja őket ha arról faggatózol, hogy ebben és ebben van-e ez vagy az. Jah és még akkor sem rebbent a szemük amikor feltűnően, kb ezer képet készítettem a pult minden oldaláról.








Részemről ünnepnapokra marad a Kispiac, de minden másra egyértelműen a Kiadót választom.
Ennyi evés után persze a séta kötelező programnak tűnt. Útközben beszélgettünk, örültünk a jó időnek, néha sóhajtoztunk, hogy úristen de jót ettünk.