Grüß gott in Wien!

7:09 Szabi 0 Comments

Egy-egy utazás után, mikor hazaérek általában úrrá lesz rajtam a melankólia. Hiányzik a szabadság és nem igazán tetszik, hogy vissza kell zökkeni a mindennapokba.
Horvátország után szerencsére semmi ilyesmi nem történt, hiszen pénteken a családomat Bogira cserélve Bécsbe indultunk. Isteni szerencse volt, hogy ugyanarra a hétvégére invitáltak a városba mindkettőnket, mivel én legutoljára kb. 4-5 évesen jártam arra (a szafari parkban, ahol lenyelte a karomat egy láma), így a helyismeretem nulla volt. Mondjuk az csak később derült ki, hogy Bogi meg nem tud tájékozódni :D

Szombat reggel én már alig vártam, hogy próbára tegyem "A" bécsi kávét. Első utunk, így a Burgring 1-be vezetett, ami aztán olyan találatnak bizonyult, hogy az osztrák oldali törzshelyemmé kiáltottam ki.

Az étel fantasztikus volt. Talán csak az édes mustár az, amit még mindig nem teljesen értek, de persze még így is örömmel elfogyasztok. Az árak is teljesen rendben vannak, ráadásul a kb 6-7 euros reggeliben benne van a kávé és a plusz házikenyér is. A vizet pedig egy nagy halacska formájú kancsóban teszik az asztalra, ami azon kívül, hogy baromi jól néz ki, a víz kitöltése közben "bugyborékoló" hangot ad ki.

Ezeket többféle színben, méretben és mintával meg is lehet vásárolni. Legközelebb tuti veszek egyet.

Reggeli után semmi más dolgunk nem volt, mint (fájdalmas búcsút intve az igencsak jóvágású osztrák pincérfiúnak) a kávézóból kilépve jobbra indulni a Burgringen. Így gyalog szinte minden fontosabb nevezetesség útba is esett (menet közben persze ne felejtsünk el letérni a biztos és egyenes útról).

Bécs gyönyörű és valahol a szívem mélyén mindig tudtam, hogy az osztrákok őrültek (kb. mint a dánok), így igencsak kedvemet leltem mindenben, amibe belebotlottunk az út során. Mint a pucér nőcis kisteherautó, a rengeteg Mozart imitátor, magassarkúban tipegő fiú vagy éppen ez az óriási rózsaszín nyuszi az opera bejáratánál.

Kószálásunk végén elértük uticélunkat, a Hundertwasserhaust.

A házat Friedensreich Hundertwasser tervezete, aminek érdekessége a hullámzó, egyenetlen padló, a fűvel fedett tető és az épületben/épületen növő méretes fák, amik ki és be lógnak az ablakokon.

Nekem kicsit kaotikus az épület azzal a rengeteg színnel, formával és turistával, de rájöttem, hogy ha részleteiben nézem, tele van szórakoztató kis mütyűrökkel. Plusz van egy kávézója is, ahol isteni sachert lehet kapni.

Nagyon szívesen maradtunk volna még a teraszon, lábat lógatni és hallgatni a németeket, de estére már programunk volt, így egy gyors szuvenírbeszerzés után visszaindultunk a belvárosba.

Ha Bécs, akkor Mozart. Mondjuk kicsit pszicho, ahogy ott áll a sarkon, sápadtan, a golyóit kínálgatva.

Side story: Nagyjából minden nagyobb városból hozok haza magammal olyan összenyomott pénzérmét (nagyon turista dolog, tudom) és innen is szándékoztam, de nem volt nálam apró, így az egyik boltban szerettem volna váltani, mire a boltos néni elmosollyodott és csak úgy a kezembe nyomta azt a pár centet. Ezt most inkább magamnak írtam le, mert ezeket az apróságokat szeretném megjegyezni.